Vers

Lassan csorog az lusta idő

ebben a fáradt őszi fényben.

Várod, hogy szóljak, feloldjalak,

de csak némán töpreng a vérem.

Birtokold minden sejtem

Rejts el magadban engem

Ne kérdezd soha, miért

Hagyd, hogy kiérdemeljem

Mondták: lehetek lomb is én

és lomb akartam lenni.

Mondták: ha már lombbá lettem

tanuljak meg teremni.

Az a virág, amely a szívből nyílik

nem hervad el soha,

ahogy a szeretet sem pusztul el,

ha lélek az otthona.

Csillagnász, nyári, buja zsongás

Holdat ölel a sejtelmes este

Melled lankáin virraszt az ábránd

Vágyak harmata csillan szemedben.

2. oldal / 11

TEMENOSZ