Vers

A lépteink gyakran röpke percek

Máskor súlyos év minden mozdulat

Álom és valóság néha összeérnek

Ne az idővel mérd utad, s magad

100 rubaiat Omár Khajjám nyomán

Ébredj! Kergesd szét az éji álmokat!

Tűzzel perzseli talpadat a Nap.

Ezernyi csillag bújt el rejtekében,

királyt koronáz a pillanat.

Oszd! Ki tudja, meddig oszthatod?

Úgyis elhullik minden egyszer,

ahogy ízekre szakad a rendszer,

s maradékain hiénák zabálnak.

Forgácsold hát hasábjait

az egykor büszke fának!

A föld is parázslik

amerre csak lépek,

ösvényem hosszában

tűzvirágok égnek.

Reggel a nagy Mókamester

felkapcsolja a Napot.

Éjszakai őrségükből

búcsúznak a csillagok.

8. oldal / 11

TEMENOSZ