Tizenkét hídon táncolt a lélek,

mind-mind más-más szigetre vitt,

egyiken álmaink pihentek,

másikban születtek csókjaink.

 Volt, amelyik égbe emelt fel,

míg a másik a mélybe vetett,

lángoló napba emelt varázsa,

s volt olyan is, - a lélekhídja-

amely helyettünk szenvedett.

Volt az évszakoknak hídja,

túloldalon kelt a remény .

Valami elzárta őket,

emlékük már csak lélekben él.

Maradt szűk ösvény, veszélyekkel,

és egy biztató üzenet:

hiába vagyunk elrekesztve,

örökké  élünk bennetek.

M.F