Göncöl bakján Sinka István

a Tejútat ostorozza.

Szilaj dühét szemlesütve

nyögi a Nagy Égi Puszta.

Pista bátyám! Cserdítsen le

ostorával a vén földre!

Vessen üstökös villámot,

a békásult hegytetőre!

Szúnyog zöngés lett az ének,

mocsárba fúlt a ballada,

himnuszokra teregeti mosott

rongyait a haza.

Csönd van az ereszek alján,

hallgatag a fecskefészek,

egy éjszakán alattomban,

megszállták a denevérek!

És a bojtár, akinek a

ballada izzott szívében,

ostoroz a Göncöl bakján

és mi itt vagyunk szegényen.

Sinka István! Égi Bojtár!

Éhes a nyáj!Hazavárunk!

Körülálljuk Égi Tüzed,

balladára lendül lábunk.