Ideje lenne megnyugodni?

Majszolni, amit a sors adott?

Elfogadni alamizsnát?

Koldulni szépet, nagyot?

Éhes gyomorral állni sorban,

egy falat szerelemért? Nem!

Sorban nem állok soha többé,

sem morzsákért, sem a mindenért!

Milyen vékony palló az élet!

Fogalmam sincs hová vezet?

Talán a vége táján vár majd

egy rejtjelezett üzenet.

Talán a végén, ahogy elfogy

a keskeny léc talpam alól.

Talán akkor, abban a percben

megnyugszom majd valahol.

Ideje lenne! Talán akkor?

Arasznyira a semmitől,

keskeny lécen remegő a térddel,

mikor nem félek már senkitől.

És ahogy az idő hátán

egyre távolabb megyek

úgy fogy a dac is barátaim

és tőlem sem kell félnetek.

Mészáros F.