Egyik lángolt fenyőágon,

másik a szívekben égett.

Valahol egy égi ágyon,

összesimultak a fények.

Egybeforrtak hosszú csókban,

magukra húzták a csöndet.

Nászuk fölött, észerevétlen,

szárnyas pásztorok őrködtek.

Forrott a szív lankadatlan,

s míg a égi gyertya lángolt

fenyőillatú jászolban

világrajött a Karácsony…