testem már összetörik,

míg eljutok küszöbödig

réseken jönnek a fények

ölükre vágyik a lélek.

ölükre vágyik, a mennybe

nem leli helyét a testben,

a tükrök is némán lógnak

nincs bennük ábránd, holnap

van, ami több, mint az élet

nem remény, álom, kísértet

szavakon túli, neve sincsen 

ha hívom, azt mondom: Isten