Napkeletről jöttem,

vékony tarisznyával.

Szívemben reménnyel,

lelkemben virággal.

Hoztam a bölcs csendet,

puszták hallgatását:

véremben feloldva

ősök balladáját.

Utánam jött a szél,

hátán dalaimmal.

Követtek a fények,

űzetve a Nappal.

Az ég mennyezetén

csillagok kísértek:

fuvarosa voltam

Göncöl Szekerének.

Üzenetet hoztam

tavasz bölcsőjéből.

Pislákoló fáklyát

a remény tüzéből.

Sejtjeimben Koppány

lázadása pezsgett.

Pogányul habzsoltam

az örök szerelmet.

Napkeletről jöttem,

a fények ágyából

Oda térek vissza

hajnal hasadáskor.

M.F