Terry Black (a továbbiakban Feketeri) Vona Gáborról tett állításai valóság tartalmát majd az igazságszolgáltatás elbírálja. Van viszont ennek az egész ügynek egy olyan üzenete, amely túlmutat az egyedi eseten, megértése, belátása már új terminusok, fogalmak bevezetését is követeli, hiszen a régiekkel a jelenség nem írható le a maga teljességében, ilyetén módon jelenleg nem is rendelkezünk eszközökkel arra, hogy az ehhez hasonló esetek ellen megfelelő hatékonysággal védekezzünk.
Igen! Védekeznünk kell!
Mégpedig nem csupán Vona Gáborért és miatt, s ráadásul – talán meglepő módon – a nem heteroszexuális identitású, de ezt az állapotukat az intimitás biztonságában megélők miatt is. Vannak emberi megnyilvánulások, amelyek bizonyos fóbiákat gerjesztenek. A fóbiák nem állandó aktivitású lélekállapotok, a felélesztésükhöz szükség van valamiféle külső impulzusra. A nemi mássággal szemben gerjesztett fóbiát nevezzük homofóbiának. A homofóbia elsősorban és túlnyomórészt akkor aktivizálódik, ha a nemi másságot, annak hordozói kiemelik a privát környezetből. Történhet ez valamilyen nemi ösztönű bűncselekmény formájában, melyeket a jogrend megfelelő eréllyel képes kezelni, így erről most nem is érdemes beszélni. Amik az új terminusok és fogalmak életre hívását igénylik azon típusú homofóbia gerjesztő megnyilvánulások (is), amelyek körébe a Feketeri által fent említett eset is tartozik.
Nevezzük ezeket összefoglaló néven feketerizmusnak (talán kielégíthetjük ezzel a nevezett személy nagyfokú exhibicionizmusát is). Minden olyan fóbiagerjesztő megnyilvánulás, amely létfenntartási ösztönből, politikai, anyagi érdekből fakad, „feketerizmus”. Ennek a gerjesztett fóbia energiájára építő, abból táplálkozó megnyilvánulásnak semmi köze magasabb rendű morális és szellemi igényekhez: gyomor és ágyékvezéreltek, afféle „ökono-ondógrünitás” ösztönéből azt a feszültséget megcsapolva, amelyet gerjesztettek. És ez a feszültség nagyon veszélyes lehet, mert szabályozhatatlan, nincsenek meg a jogrendben a transzformálási lehetőségek, csupán a tolerancia, melynek a határai szintén végesek. Azt is megállapíthatjuk ennek alapján, hogy a feketerizmus gerjesztői a homofóbia egyedüli haszonélvezői, tehát egyes egyedül számukra nélkülözhetetlen ez az energia, mindenki más szívesen lemondana róla…
A feketerizmust eddig is használták politikai eszközként- néha hatalmas profittal (emlékezhetünk az SZDSZ ilyen típusú mutatványaira) - de a mostani Vona-Feketeri üggyel ez olyan mélységeket tárt fel a benne rejlő lehetőségek tekintetében, amely igazolja, hogy a feketerizmus már-már politikai doktrína, nagyon széles spektrumú alkalmazhatósággal. Ez a tény minden józan gondolkodású embert cselekvésre kell, hogy ösztönözzön. Ez alól nem lehetnek kivételek azok sem, akik egyébként nem heteroszexuálisak! A cselekvés semmiképpen nem lehet homofób eredetű, mert azzal a feketerizmust erősítenénk! Jogalkotásra van szükség a lehető leggyorsabban: a feketerizmus bűncselekménnyé nyilvánítására.
Még az előtt, mielőtt az ilyenkor kieregetett gázok nem csupán fel-fellobbannak, hanem fel is robbannak.
Feketerinek pedig hagyjuk meg a feketerizmus névadói státuszát.